A "Thunder Force" a mai Chicagóban játszódik, ahol a polgárok egy 1983-as kozmikus sugárrobbanás után küzdenek a gonosz bűnözők és szociopaták ellen. A megfélemlített és tehetetlen lakosság "Félkegyelműeknek" nevezi őket. A Félkegyelműek azóta is pusztítást végeznek, és az átlagemberek tehetetlenek, hogy megállítsák őket.
Lydia (Melissa McCarthy) és Emily (Octavia Spencer), az általános iskolai legjobb barátnők, akik aztán hosszú évekig elhidegültek egymástól, összefognak, hogy felvegyék a harcot a Félkegyelműek ellen, mégpedig egy genetikai leves-formula segítségével, amelyet Emily egy évekig tartó fáradságos folyamat során fejlesztett ki, és amelyet "átlagos" emberekbe lehet beadni, így ők is szuperhős-erőket kapnak. A Ben Falcone által írt és rendezett "Thunder Force" is egyfajta genetikai leves, különböző műfajok keveréke: haveri vígjátékok, haveri drámák, lányos erejű szuperhősfilmek. Ilyen erőművészekkel, mint McCarthy és Spencer az élen, meglepő, hogy a film oly sok része tétlen, sablonos, konvencionális.
Amikor Lydia és Emily gyermekkoruk után újra egymás életébe kerülnek, Emily genetikusként és saját cégének vezérigazgatójaként a szakma csúcsára emelkedett. Lydia targoncásként dolgozik. Amikor Emily nem jelenik meg a középiskolai osztálytalálkozón, Lydia teljesen összetörik, és elmegy Emily csillogó céges irodájába, eltökélten, hogy visszarángatja barátnőjét a buliba. Ez az ő gyerekkoruk újra és újra: Emily szorgalmas volt, Lydia pedig verekedős. Gyerekkorában ez működött, de felnőttként már nem annyira. Lydiának megmondják, hogy ne nyúljon semmihez az irodákban, de Lydia mégis megteszi, és véletlenül befecskendezi magának a szuperhős-genetikai formula felét, azt, amelytől valaki szuper, szupererős lesz. Lydia nem erre vállalkozott, és Emily sem. Emily dühös, de nem tehet semmit. Elveszi a genetikai formula másik felét, azt, amelyik láthatatlanná tesz valakit.
Aztán jön a kiképzési montázs, ahogy mindketten megbarátkoznak az új erejükkel. Eközben Chicagóban felpörög a polgármesteri verseny. Az egyik jelöltet "A Király"-nak (Bobby Cannavale) hívják, és ő egy nyíltan gonosz gengszter, aki olyan öltönyben feszít, mintha egy Damon Runyon-történetből lépett volna ki. A Király összejátszik a Gonosztevőkkel, különösen egy bizonyos Lézerrel (Pom Klementieff), akit a vélt ellenségeire uszít. Lydia és Emily "Thunder Force"-nak nevezik el magukat, elmennek néhány próbaútra, mielőtt célba vennék a Király elpusztítását. Lydia mellékvágányra kerül, amikor flörtölni kezd egy Rákember (Jason Bateman) nevű félig-meddig Rákemberrel, akinek nincsenek látható szuperképességei, hacsak nem nevezzük szuperképességnek a kínos rákfenyő karokat.
Mindez nagyon szokványos, és egyik sem különösebben érdekes. CGI-generált McCarthyt és Spencert nézni, amint a levegőben pörögve és pörögve támadják az ellenségeiket, nem az én elképzelésem a szórakozásról. Ami viszont az én elképzelésem a jó szórakozásról, az az, ahogyan látom, ahogyan fejlődik a kapcsolatuk, ahogyan megnevettetik egymást, ahogyan együtt játszanak. Nagyszerűek együtt. Ez a vonzerő, ők ketten. Ebből nincs elég. Ehhez képest A hőség, ahol McCarthy egy kiszámíthatatlan, kiszámíthatatlan FBI-ügynököt játszott, aki a primitív és szabálykövető Sandra Bullock partnere volt, elsősorban azért használta a műfaji kereteket, hogy a két színésznő szabadon szaladgálhasson a szerkezeten belül. Minden jelenethez tartozik egy-egy bolondos trükk, és a bűntény, amiben nyomoznak, kissé lényegtelen. Az egyetlen játék a városban a színészi kémiájuk. A "Thunder Force" ezt nem teszi lehetővé.
A "Thunder Force" legjobb pillanatai a színészek által generáltak, a száguldó cselekménypontok közötti laza "riffek". McCarthy-nak van egy nagyon vicces riffje Joe-val, a könyvelő fickóval, és a pillanat gombja Spencer holtpontos válasza. Van egy hosszú szekvencia, amikor McCarthy Jodie Fostert utánozza a Nellben, és a teremben senki sem látta, és mindenki azt hiszi, hogy megőrült. Van egy vicces rész, amikor Spencer megpróbálja kimondani a "Thunder Force"-t, és Lydia tanításával úgy hangzik, hogy az keményen hangozzon. Bateman száraz humora minden pillanatban jelen van, és az ő tehetsége az, hogy teljesen egyenesen játssza a dolgokat, különösen a butaságon túli pillanatokban, amikor rákfogóval próbálja felvenni a martinis poharát. Van egy visszatérő rész, amikor McCarthy és Spencer szuperhős páncélba burkolózva próbálják kihúzni magukat egy aprócska lila Lamborghiniből. Az egész film megáll, hogy végignézzük, ahogy fáradságosan kiszabadítják magukat az autóból. A "Thunder Force"-nak több ilyenre van szüksége.
Taylor Mosby nagyon jó Tracy szerepében, aki Emily agytröszt lánya, aki 15 évesen Stanfordon végzett, és most anyja laboratóriumi műveleteit irányítja. Lydia betolakszik Tracy életébe, és a laza nagynéni szerepét veszi át. Van néhány szép anya-lánya jelenet is, ahol Emily azon tűnődik, hogy vajon nem volt-e túl szigorú a lányával. Mindkettőjüket csúfolták, hogy "stréberek", és a családi mantra az: "Nem vagyok stréber. Okos vagyok. Ez a különbség."
A film minden alkalommal életre kel, amikor a színészek teret kapnak a bohóckodásra. Csak ez nem elég ahhoz, hogy az egészet egyben tartsa.
